Pantomim

bor sava
kereng ereimben
a csend szava
cseng a füleimben

laposan
pattognak le rólam
az elárvult szavak

itt vagyunk hát

egyszervolt nyár
rég elmúlt már
télnek öltözött
s beköltözött
a végtelen térbe
mely itt tátong
a te és az én között

csodálva figyelem
ajkad homályos körvonalait
nevetnem kell pantomim játékodon
pedig siralmas lehetek elötted
ahogy szótlanul
bámullak
bután