Düh

prüszkölök a dühtől

dühös vagyok
arra aki vagy
aki voltál

s magamra kit
teremtettél magadnak

útunk már rég
nem közös

talpnyomod
mégis szellemként
hagyott nyomot
éveken át
minden léptem fölött

most tisztán látom
önzőséged mit
beteg szerelmed alkotott

őrjöngve tépem
letűnt létem
minden darabját hol
te szerepelsz az
emlékképen
fojtogatón nyomasztó
emlékképpen

kihánylak lelkemből