Kimondatlan szavak tengerén

Kimondatlan szavak
feszült tengerén
köhögöm a sós panaszt.

Mégegyszer lebukom -
keresem múltunk
igazgyöngyét,
volt-hitem egyetlen
vigaszkönnyét.

Túrok, mint szarban
az egyszerű paraszt.

Hiába.
Már csak
földönkúszó
otromba haraszt
szerelmünk
egykori
lágyszirmú virága.