Mégis
mennyit dolgoztam - sikertelen -
hogy kristállyá dermesszem szívem
át- meg átjár a huzatod
s hiába bénítom a tudatot
leállíthatatlan sípolsz fejemben
nikotinként kerengsz eremben
csonkagúla az akarat
őrjöngve építem a falakat
napsugárként törsz át a réseken
árnyékba menekül a félelem
nyugalmam csak Nálad lelem
mégis csak nélküled élhetem
tudatosan választott életem
mert mégis győzött az értelem
hogy kristállyá dermesszem szívem
át- meg átjár a huzatod
s hiába bénítom a tudatot
leállíthatatlan sípolsz fejemben
nikotinként kerengsz eremben
csonkagúla az akarat
őrjöngve építem a falakat
napsugárként törsz át a réseken
árnyékba menekül a félelem
nyugalmam csak Nálad lelem
mégis csak nélküled élhetem
tudatosan választott életem
mert mégis győzött az értelem




5 Comments:
Artemis, nagyon erős lehetsz, ha tényleg meg tudtad így és ezt tenni...
hm hát ez egy igen hosszú történet. évekig gyilkolásztuk egymást érzelmileg és lelkileg. csak egy végleges határ részemröl segíthetett. mert ö nem értette meg, hogy jobb így.
nem volt egyszerü és évekig nem tudtam, hogy jól döntöttem-e. de mostmár biztosan tudom, hogy jól döntöttem. akkor még nem tudtam, csak sejtettem. az ösztönömre és megérzésemre hallgattam, melyek azt mondták, hogy most döl el hogy melyik életútamat akarom járni...
Oh, így már sokkal érthetőbb. (Már amennyire egy ember meg tudja érteni a másikat, érted? (-:)
tudja az ég... azóta talán fel is nőttünk ;)
hogy gyermek voltam-e akkor? meglehet. de a szerelmem nem gyermeki volt. s hogy jól döntöttem, csak 2005 tavaszán láttam meg kristálytisztán...
s hogy mostanra felnöttem-e...? ;)
Post a Comment
<< Home