Meddig

Becéző karodban ébredek.
Rádcsodálkozom,
s beletúrom fejem mellkasodba.
Illatod ópiumába süllyedek.


Mondd, meddig tart még,
hogy hajad kócának oka én vagyok?

Mondd, meddig tart még,
hogy örömtáncban érnek a hajnalok?

Hogy hiányod átjár, mint ama huzat a házon,
ha csak egy percig nem vagy velem?
Gyermek lettem, s egyúttal anya is,
mert erről szól a szerelem.

Mondd, meddig tart még,
hogy nem rágnak rajtunk az idő kérges fogai?

Meddig tart, míg
elszakítanak minket hétköznapok izmos lovai?


Megcsókollak.
Hajnal növeli mámorom,
s a keserű jövő képét
táncunk ritmusával
álomba ringatom.