Éjszaka

az izzadtság
jéghideg kezével
ragad meg
a sikongó félelem

lázas vagy Kedvesem

pupillád
szűkülő vészjelként
tornyosul felettem

szerelmem
gyötrő bugyraiba
merülve
szerelmed
őrült tüzében
égsz
nagy hévvel -
megégettem
szíved
a fertelem
rikító
kegyetlen
mély jelével

kérdőn ölel karod
megáll az idő -
pillantássá
folyik össze
múlt jelen
jövő

kínosan feszengő
csend lebeg
te észre sem
veszed
hogy
megfertőztelek

pszt!
ne szólj, ne szólj
csak fogd
a kezem
s holnap
mire felébredsz
szétfoszlik
e görcsös
gyötrelem
---
én majd virrasztok
didergő meztelen

torkom szűkén
melyet
körbefont
a múlt
könnycseppnyi
sóhaj
gördül át

megóvlak
vigyázok rád!
csak éljük túl
e mélysötét
jéghideg
éjszakát