Hiányzol

Sikoltva kapkod a csend utánad
magányba fullad a lélek
a szédítő öröm hamuvá porlad
aszott a test amelyben élek

Sűrű köddé válik
hangfoszlányok szakadt fala
disszonáns hangközökre málik
egy érzés elhasznált szava

Nyirkosan kopogtat szívem
akár az árva éjnek csöndje
hogy arcod emlékeimhez híven
ezüsttükörbe öntse

***

Végtelen kerengnek
az évhosszú napok
érvtelen merengek;
nélküled minek vagyok.